Kontrasztos élet

Egy hete nem írtam, úgyhogy itt az ideje pótolnom jópár sort. Ha hiszitek ha nem, minden nap dolgoztam. A kis incidensünk a többiekkel egyre távolabbinak tűnik, és azt hiszem, mostanra mindenki kezdi túltenni magát rajta. Velünk együtt természetesen. Kénytelenek vagyunk egymásnak segíteni, és nem az útjában állni, mert ami a Celticben folyik az csapatmunka kell, hogy legyen. Másképp magunkkal is kiszúrnánk nem csak a másikkal. Szóval, egyre többet beszélünk egymással, és remélem ez a jövőben is pozitívan fog alakulni, amennyire csak tud.

Egyre több embertől hallom, hogy olvassa a blogomat, aminek nagyon örülök, mert jó érzés, hogy olyan emberekről is kiderül, érdekli mi van velem, akiről nem is gondoltam volna. Szóval köszönöm mindenkinek.

Azt is észrevettem, hogy egyre több ember kezd el blogolni ezen a remek oldalon, lehet, hogy újra népszerűsítettem az online naplóírást, de boldoggá tesz, hogy megmutathattam másoknak is, hogyan tudnak kapcsolatot tartani könnyedén. Nekem ez még mindig kapocs, köztetek és köztem, egy olyan szoros kapocs, ami 2500kmt tart össze. Ezért igyekszem tényleg rendszeresebben írni. 

Vannak olyan napok, amikor tényleg semmi érdekes nem történik. Ilyen volt például a szombati napom. Nagyon unalmas volt 5órán keresztül a spaban lenni, rengeteget takarítottam, de az idő mintha ólomlábakon vánszorgott volna. Esküvő is volt, most más díszlettel, rózsaszín helyett kék volt minden, a menyasszony ruhája rövid helyett hosszú, ahogy az lenni szokott, a nyoszolyólányok kék, egyforma ruhában, a párjuk egyforma szmokingban, a fehér székek kék masnival átkötve és az asztalon ugyanúgy, ahogyan egy hete is, körbe szórva kék apró szívecskék. Az az egészben a legérdekesebb, ha a múltheti díszítéssel összekevernénk, akkor is teljes összhangban lenne minden.

Vannak olyan napok is amikor iszonyatosan elfoglalt vagyok, mert rengetegen vannak a Celticben. Ez a hét is így kezdődött.

Mivel szünet van a sulisoknak, rengeteg a felnőtt és a gyerek is. Az a furcsa, hogy itt nem látszódik az embereken, hogy felvetné őket a pénz, és azért töltenek egy hetet, vagy éppen csak pár napot egy 3 csillagos hotelben. Mégis megtehetik, és ez belőlem nagyon furcsa, de jó érzést vált ki. Valószínűleg, itt az emberek teljesen más értékrendet képviselnek. Megfigyeltem, hogy a hotel parkolójában sem a sokmilliós autók állnak többségben, hanem az egyszerűbb olcsóbb autók, pl az opel, ami itt vauxhall. Nem annyira a külsőségekre adnak, mint inkább más értékekre. Mindjárt itt vannak az idősek legjobb példának. Az én nagypapám most kórházban fekszik. Egy olyan idős bácsi, mint az én papám itt egy 3 csillagos hotelbe jár táncolni a feleségével. Van egy hozzávetőleges napirendjük: reggeliznek 9-10óra  körül, táncot tanulnak, és vacsoráznak 6óra körül, a köztes időben pedig úsznak, edző terembe járnak, saunáznak, és jólérzik magukat. Nem siránkoznak azon, hogy itt fáj meg ott fáj. Ez nekem furcsa. Sajnálom, hogy Magyarországon egyre több az olyan ember, akinek egész életében dolgoznia kell, ameddig fizikailag képes rá, még nyugdíj után is, amikor már az ízületei felmondják a szolgálatot, akkor pedig azon gondolkodik, hogyan éljen meg a kevés nyugdíjából. Elképzeltem, ahogy az én nagyszüleim is besétálnak, táncolnak, esznek-isznak, és társasági életet élnek. Simogatja a lelkem az, ahogyan itt élnek az emberek, és az a pozitív kisugárzás ami belőlük árad, ugyanakkor elszomorít az otthoni kontraszt. Olyan jó lenne, ha a szeretteim is megélnék ezt, ha Ti is így élhetnétek. 

Miközben mindezt az élményt megtapasztaltam, rengeteget dolgoztam, és ellentétben az elmúlt héttel, egy percig sem unatkoztam. 51ember fordult meg a spa részlegen, ami egy délután alatt igen soknak mondható, mert ezek az emberek csak azok, akik a hotel vendégei. Ezen kívül a spa tagjai is többen jönnek hét elején este felé. Még fél 10kor is jött egy néni úszni, úgyhogy az esti takarítás, amit 2óra alatt lehet teljesen precízen megcsinálni, most eléggé összekavarodott, de azért a housekeeperrel sikerült időben befejeznünk. 

Tegnap este volt az első báros élményem. Ugyanis a heti beosztásomból kiderült, ezen a héten a bárban is fogok dolgozni. Vegyes érzelmeim vannak az első napról. A fejem, körülbelül 100fél állt, annyi helyre kellett hirtelen elmennem. Ennyi dolgot 2óra alatt megtanulni szinte lehetetlen, de muszáj megbirkózni vele.A Havanna bárban vagyok,egyébként ez a hotel egyetlen bárja. Mivel ott is lehet vacsorát rendelni, át kell menni a konyhára az ételért, és vissza is kell vinni a konyhára az összes koszos tányért és evőeszközt. Fel kell venni az italrendelés, ki kell szolgálni a pultnál állókat, meg kell tanulni az árakat, tudni kell, hogy mi hol található, ha az étteremben van italrendelés oda is át kell vinni a sört vagy üdítőt, és mivel most a ballroomban is meg volt terítve a tánccsoportnak, ott is le kellett szedni az asztalokról a poharakat, és tisztát tenni helyettük, illetve ott is van egy kisebb bár, ahol italt lehet kapni. Tehát elsőre ez kicsit megterhelő volt számomra a rengeteg információtól, de igyekszem minél jobban helytállni, és a bárban is tökéletesen megcsinálni mindent. A lányok egyébként nagyon segítőkészek voltak, ami megkönnyítette a helyzetem. Csak két órát dolgoztam ott, aztán hazaküldtek, mert úgy tűnik addig tartott a tréningem, viszont az a két óra olyan gyorsan eltelt, hogy szinte észre sem vettem.

Mire hazaértem a séta alatt kicsit kitisztult a fejem a rengeteg benne kavargó gondolattól. Próbáltam elraktározni a lehető legtöbb információt arról, amit aznap tanultam.

Skypeoltam apával, mert anya már aludt, aztán filmnézés közben én is elaludtam.

Ma reggel befejeztem a mesét amit elkezdtem nézni- Sammy nagy kalandja, és lehet, én sosem fogok leszokni a mesékről akármennyire is próbálok felnőttesen viselkedni.

Kimostam Gabi ingét, elmosogattam, és kitakarítottam a szobánkat. Elkészültem, addigra pont Gabi is hazaért, de már indultunk is a Job Centerbe, hogy megcsináltassuk a "taj kártyánkat". Hamar végeztünk, és megintcsak meghazudtoltuk a lányokat, akik azt mondták, elég nehéz megérteni amit mondanak. Nekünk azért könnyen ment szerencsére. Még az otthoni lakhelyemhez legközelebbi focicsapatról is kérdeztek, és meglepődtem, hogy Fradiként nem ismeri, de Ferencvárosként igen, az a srác akivel interjúztunk.

Benéztünk egy pár Charity Shop-ba, hátha találunk Gabinak fehér inget, de nem jártunk szerencsével. Vettünk viszont az Icelandben kaját, mert abból már kezdtünk kifogyni.

Most, miután befejezem a blogírást, foggalmam sincs, hogy mit fogok csinálni, de sosem unatkozom:)

Vasárnap drukkoltam a kézis lányoknak a meccsük miatt, bár nem tudom, hogy sikerült, mert nem kaptam róla infót. 

Köszönöm a levélkékre a választ, örülök, hogy mindenkinek alakul az élete, és egy két megkeserítő zhn kívül nincs senkivel semmilyen nagyobb probléma. Nagyon várom, hogy meglátogassatok, úgyhogy gyűjtsétek szépen a kis pénzecskéteket! :D

Csók, puszi - D.

Somewhere over the Rainbow

A mai blogot Tündinek ajánlom elsősorban, mert mindig ő jut eszembe ha ilyet látok:

Mi tényleg valahol a szivárvány alatt lakunk:D ahol a kuka van:D És mikor megmásszuk ezt az utcát, mindig énekeljük a San Franciscót, merthogy ezek az utcák kicsit hasonlítanak rá. 

Hétfőn volt egy kis pánik:D Nagyon izgalmakkal teli szívdobogós napom volt. Hétfőn délelőtt beszéltem skypeon anyával, majd mikor Gabi hazaért elkezdtük nézni az X-faktort. Sajnos teljesen élvezhetetlen volt, mert kb 5 percenként megállt és elkezdett tölteni. Rtl mostról semmit nem tudunk megnézni teljes egészében:( Sajnálatos...

Fél 3kor mentem dolgozni, ez volt az első napom teljesen egyedül. Ezért is voltam kicsit ideges, mert én nem tudok senki magyartól megkérdezni semmit, ha elrontanék bármit is. Aztán persze el is rontottam. Miért is ne?! Azt hiszem azt már leírtam, hogyan léptetem be az embereket. Kártya vagy szám alapján. Ilyenkor nagyon gyorsan mondják a számukat ami négyjegyű, és csekkolni kell a képet is róluk, és én azt hittem félreértettem. De Dylan már elment. Ezért megnéztem egy másik számot is és ki akartam törölni. Rossz gombot nyomtam!!!! Kitöröltem egy tagot a rendszerből. Azt sem tudtam mit csináljak. Elmondjam? Ne mondjam? Lehet ki sem derülne, de ha megtudják nézni? Rosszabb ha kiderül és nem én mondom el. A hazug embert és a sánta kutya szitut meg ismeritek. Szerencsére a törölt tag számára emlékeztem, ezért elkezdtem keresni az adatlapját. És megtaláltam. Már pont kezdtem volna megírni a levelet Briannek tele sorrykkal, amikor megszólalt a tűzjelző. Iszonyat hangos volt, kicsit be is pánikoltam, megint mert láttam ahogyan csukódott be az ajtó, természetesen magától, és én voltam egyedül a spa részlegen staff. Nem akartam pánikot kelteni az edző emberekben, de azért tettem egy kört és megkérdeztem mindenki jól van e, a spa ban sehol nem volt tűz, és mondtam, hogy utánanézek miért szólalt meg a tűzjelző. Mire visszaértem a recepcióra, a másik recepcióról jött valaki hogy megkérdezze mindenki jól van-e. Aztán végre csönd lett, megint csak a jacuzzi zubogó hangját lehetett hallani. Kiderült a riadó oka: egy bácsi a szállodai szobájában nyitva hagyta a fürdőszobaajtót és a gőz kiszállt a szobába, ahol a tűzjelző azonnal érzékelte és bekapcsolt mindenhol..

Estére azért megnyugodtam és hazafelé lassan sétáltam, élveztem, az eső illatát, és hagytam punnany massif sorait a fülembe mászni.

Másnap reggel már 9re mentem dolgozni, de már 8:50re odaértem, és reméltem hogy Brian nem lesz rám mérges, és nem okoztam nagy galibát. Nagyon nem. Ő csak mosolygott rajta és mondta hogy ne aggódjak. Kárpótlásul egész délelőtt dolgoztam 4 órán keresztül szinte megállás nélkül takarítottam itt: 

Aztán Gabival vásároltunk 1-2 hasznos holmit. (Víz, kenyér stb.:) Délután elkezdtem olvasni Paolo Coelho 11 perc című könyvét, aztán visszamentem dolgozni. Megint Jun- nal voltam, egyre jobb a viszony köztünk, és egyre gyorsabban takarítunk:D Most már végeztünk 22:30ra. Kaptam tőle teát, amik igazi rózsák meg mindenféle növényes izékből készülnek. Csak rá kell önteni a forró vizet a kis rózsabimbókra, cukor, szűrés és ihatod is. Meghívott magukhoz mert ő Bangorben él. Azt mondta csinál nekünk kínai kaját is. Szóval tényleg nagyon aranyos.

A mai napom főként lazsálással telt. Elmentünk reggelizni, majd megint vásároltunk.

Mondtam már, hogy aaaaaaaaannyira várom, hogy idegyertek és meglátogassatok? Bármikor jöhettek, akár 20an is elférünk csak hozzatok matracot:D  Remélem a szilvesztert együtt tudjuk ünnepelni!

Este vacsi után elmentünk sétálni, hogy minél később érjünk haza. A kikötő igazán gyönyörű, ilyenkor este is. Feltölti a lelkem ez a kisváros.

Holnap megint 9re megyek, most pedig megnézzük Gabival A dobozt Cameron Diaz főszereplésével.

Anett gratulálok az első Pesti ötösödhöz,Pálmának meg az ügyvédi eskhöz és Tündi, igazán köszönöm, hogy írtál választ a levélkémre:D Gabica is puszil téged. Én pedig :

Csók, puszi - D.

Rövidítve

Hazaértem:) Itt most 21:23 van. A csokis-cheesecake nagyon finom volt, túl sokat is ettem belőle, úgyhogy tele pocakkal mentem dolgozni. Dave már várt minket, JunHannal az öltözőben találkoztunk. Ma esküvő volt a spa melletti teremben, úgyhogy Menna az egyik manager, megkért, hogy segítsek neki az ülésrendet megcsinálni, aztán leellenőrizni, hogy minden stimmel-e. Igazán nice volt a dekoráció, kerek fehér terítős asztalok, azon héliumos lufik, többféle alakú és színű, de nem túl sok- pont elég. Az asztalon ahol kisgyerekek ültek, mindenkinek volt egy kis ajándék. Illetve mindenki előtt volt valami apróság, a tányéron, amiről nem tudom mi volt, de jól nézett ki. Kör alakban volt elhelyezve rajta a sok apró  rózsaszín és fehér, illetve átlátszó gyémántszerű kő (persze műanyagok, csak ahhoz tudom hasonlítani). A virágok liliomok voltak, szintén ezekben a színekben. Szóval tényleg nagyon ízléses volt. A menyasszony ruhája pedig rövid, de szép, a dekoráció színvilágához illően rózsaszín szalaggal átkötve. A vőlegény zakóján pedig egy ugyanolyan virág volt, mint az asztalon. Lehet, hogy onnan lopta:D Jah és a zene itt nem mulatós, ahogyan otthon megszoktuk, hanem Katy Perry meg hasonló:D Kb. morrisons. Jah és itt a Morrisons egy bolt:D

Aztán el is kezdtünk takarítani, és most sokkal gyorsabban haladtunk, és időben be is fejeztük. 

Most ért haza Gabi is. Megyek is fürdeni, mert biztos ő is akar.

Hiányoztok! 

Csók puszi - D

Tömörítve

Kedd óta nem írtam, nagyon bocsánat attól, aki esetleg vágyott rá, hogy olvasson kicsit:) A szerdai napom eléggé lazán telt, OFFos voltam, tehát nem kellett aznap dolgoznom. Bevallom elég lusta voltam az előző két napi kemény munka után, így háromnegyed 10kor keltem fel, és csak délben másztam ki az ágyból, mikor már Gabi is itthon volt. Ő reggel 7re ment dolgozni. Összeszedtem magam, és elindultam vásárolni. Pizzát vettem 1fontért, méghozzá csirkés kukoricás sajtost hmmm nagyon finom volt. A délutánt jól ellazsáltuk, filmet néztünk, beszélgettünk, és filmet néztünk. Angolul is, hátha ragad ránk valami. Másnap Gabi reggelre ment én pedig 9-12ig dolgoztam. Ebéd után bementünk a Hotelbe, kértünk papírt, hogy tudjunk bankszámlát nyitni. Mondták, hogy menjünk vissza később, aminek nem nagyon örültünk, mert nem mindig szeretünk ide oda rohangálni, pedig egészséges a séta... Úgyhogy megnéztük, hol van a tesco. Megtettük az egészséges sétánkat, és ezt láttuk:

4 előtt visszaértünk, megkaptuk a papírt, bementünk 4re a Lloyds bankba, de természetesen ott adtak egy időpontot másnap délelőtt 11:45re. Szóval másnap is reggel ébredés és reggeli után (toastot ettünk és teát ittunk, mint az igazi angolok:D ) indultunk a bankba. Kb. háromnegyed óra volt a szerződéskötés, aztán meglátogattuk a Barclays bankot is ( Chelsea hivatalos sponzora!!! ) ott tudtunk csak az automatából a magyar kártyánkkal pénzt levenni, ugyanis ki kellett fizetni a következő heti lakbért. Az icelandben vettünk 4 sajtos pizzát, ismét 1 fontért, és ismét nagyon finom volt. Délután mentem dolgozni 14:30ra, ez már a pénteki napom, ma dolgoztam együtt Csabával, aki eléggé jófej, és vicces. Úszásoktatás volt, kis gyerekek próbáltak nem elmerülni a vízben, rájuk kellett figyelni, és feljegyezni, hogy ki jött meg, és ki hiányzik. Ez kicsit koncentráció szükséges volt, mert a walesi neveket nehéz megérteni. Nem fáradtam ki a munkában egészen zárásig. Záráskor rengeteget kell takarítani, és nagyon alaposan, mert ellenőrzi egy manager. Mindent nagyon meg kellett figyelni, mert szombaton már egyedül zártam, illetve JunHannal. Szombaton 9-12ig majd 15:30-20:30ig dolgoztam. Délelőtt Davevel délután meg JunHannal. JunHan kínából jött, 20 éves lányzó, és jófej. Szóval eléggé jól érzem magam :D 19:00kor kezdtünk takarítani, és 21:00kor fejeztük be. Ez főként azért is volt, mert JunHan nem nagyon emlékezett arra mit kell csinálni, és mit hogyan kell takarítani, szóval sokmindent én mutattam meg neki, ami elég fura, ha azt nézzük, hogy én is csak egyszer csináltam végig ezt a procedúrát. 

Ma már vasárnap van, és fél 9kor felébredtem, Így jártam anyátokkalt néztem, 9:20körül meg felöltöztünk, felpénzeltünk magunkat, és elindultunk a Hotelbe reggelizni. Reggeli után meg shoppingoltunk. Vettünk teát, jamet, igazi szamóca jamet, sajtos kukoricás csirkés tésztát, kínai édes savanyú mártásos rizst, csokis sajttortát, vizet, kenyeret, pepperónit,  csirkemellsonkát, és kb fizettünk 6fontot. Itt minden olcsóbb.

1 óra múlva megyek dolgozni, megint estig, JunHannal, és most pedig megyek megkóstolni, a csokis sajttortánkat! Majd elmondom milyen volt!

Csók, puszi - D.

Folyt. köv.

Kicsit késtem, mert képzeljétek van net a lakásunkban:) Úgyhogy már nem járok többé a könyvtárba. Azt hiszem ott tartottam, hogy mit is csinálok. Szóval a spaba dolgozom, és rengeteg dolgot csinálok. Csak angolul beszélek, mert nekem nincs magyar kollégám, illetve van Csaba, csak vele még nem dolgoztam. Tegnap is és ma is Briannel voltam, ő a lesure manager, vagyis az, aki a mi koordinátorunk. Nekem kicsit olyan mint a Mr. Monk, nagyon precíz, pedáns, és mindennek úgy kell lennie ahogyan ő mutatja. Szóval általában kisbrianeset játszok. Az első napomon kaptam egy nagy adag papírt, hogy olvassam el. Mindenféle információval bombáztam az agyam reggel fél 7től kb 8ig. Hogyan kell kimenekíteni az embereket ha tűz van, mi a teendő ha valaki rosszul lesz, és melyik helyiségben mennyi klórt kell tartalmaznia a medencének, mikor veszélyes, mik a korhatárok stb. Aztán Brian körbevezetett. A recepcióról indultunk, bementünk a poolba, (medencehelyiség) aztán a sauna, gőzkabin, gym, öltözők, és a kör végén visszatértünk a recepcióra. Ma reggel ismét 6:30kor pedig megnéztem mit hogyan kell felkapcsolni, és kinyitni. A két nap elég hasonló munkával telt, és mindkétszer nagyon elfáradtam, de azért vagyok itt, hogy dolgozzak, és nem azért, hogy nyafogjak :) Felmosok egy nagyon hosszú folyosót, majd ezt figyeld! felporszívózom ugyanazt (a porszívónak van szeme és szája ragasztva és a neve: Harry, szóval amikor elakad valamiben, mondom magamban neki, hogy Come on Harry!:) ), pedig nincs is szőnyeg. Aztán megpucolom a pool alblakait kívül belül, majd a kis aranyszínű ajtókilincseket -13at- fényeztem de olyanra, hogy láttam magam bennük:) felsikáltam de szó szerint egy kefével a medence két szélét, mert napokra van osztva a terület, ugyanis 30fok van bent, és képtelenség egyben megcsinálni. Van egy úgynevezett squeegee, amivel a vizet lehet a padlóról eltáávolítani, nah az is elég hard meló, pláne, hogy pont a sauna előtt kell vele megbírkóznom. Aztán, két óránként van egy nagyon izgalmas feladatom. Ellenőrizni kell  vízminőséget, és ilyenkor mindig úgy érzem magam mint egy kémialaborban. Van három kicsi üvegcsém meg három tablettám, azokat kell beletenni meg kutyulgatni meg van hozzá egy mérőszerszám, az méri a cloridot és a pht. Persze nem ilyen egyszerű, mert nem mindegy a sorrend, de azért nem bonyolult, egyszer mutatták meg, másodszor már egyedül csináltam. Próbálom feltalálni magam, nem akarok unatkozni 8órát, úgyhogy mindig megkérdezem, hogy megcsinálhatom e vagy nem. De általában nem mondanak nemet a takarítási vágyamra :D Max azt, hogy majd ebéd után. Naponta, kb. 30törölközőt hajtogatok össze, de ma megdicsértek, mert állítólag eddig ez volt a legszebb amit ma én csináltam. Markus a szállodatulaj, ma ismét bemutatkozott nekem, de tudattam vele, hogy mi már találkoztunk múlt héten. Azért megkérdezte tetszik-e a munka, meg jól érzem-e magam itt. Én meg persze mondtam hogy everything is fine, and it's very good to be here :) Nem tudom írtam-e, hogy tegnap előtt kirúgtak két magyart, szóval nem akarok én is erre a sorsra jutni, úgyhogy folyton mosolygok, habár 8órán keresztül takarítok és már alig állok a lábamon, de ez még mindig nem panasz, csak egészségesen elfáradok:) Próbáljuk a maximumot kihozni magunkból, s ha lehet még annál is többet.

Most egy kicsit tudok pihenni, mert holnap szabadnapom van, majd megálmodom mit teszek, lehet megtámadom a konyhát és kitakarítok mert a lakásunk nem egy leányálom. De legalább kaptam új ágyat és találtam ma egy hősugárzót, szóval már nem fázunk. Kint nincs hideg de a lakásban nagyon, mert egy dombon lakunk, a sorházak egyikében. Majd teszek fel róla képet:)

Csók, puszi - D

Last 3 days

Tartozom nektek egy pár nappal. Persze csak annak tartozom aki hiányolta, hogy nem írtam:)

A pénteki napunk nagyon átlagos volt, filmnézés, tanulás, filmnézés, kb. ennyiben ki is merült, de mire a mai napomhoz érek egyre több izgalomnak lesztek majd szemtanúi:) Szóval szombat délelőtt, reggeli után, még visszamentünk a szállodai szobánkba, hogy rápihenjünk a kis sétánkra, ugyanis délután 2óra fele, elindultunk felfedezni a várost. Amilyen kicsi olyan szép. Sőt, gyönyörű. A Victoria docon lehet lakásokat is venni, de biztosan drága mert iszonyatosan bámulatos a kilátás. Itt mindenhol kis sikátoros utcák vannak, és egy hatalmas főtér meg egy viszonylag hosszú sétálóutca, (olyasmi mint Huytonban) like in váci street, but nem olyan drága. Sőt, Gabi ma fél fontért vett magának szoknyát :) A főtér macskaköves, és tele van kávézóval, kicsit mediterrán stílusú is, persze a walesi keretek közt:)

Jó két és fél órás séta után, visszatértünk a szobánkba, utolsó esténket töltöttük ott. Nagyon nem pakoltunk szét, bőröndből éltünk, de este azért volt mit elpakolni. Vasárnap reggel már eléggé kíváncsian keltünk fel, mert végre megtudtuk, hogy mit dolgozunk, és 11re vártuk Mr. Francist is, akinek a házában lakni fogunk (illetve már lakunk) reggeli után meg is kaptuk a beosztásunkat, Gabi felszolgáló lett, (ezért kellett neki szoknya, nah meg új cipő, meg harisnya- itt meg is osztok egy tanulságot: ha külföldre jöttök dolgozni és kell munkaruha, ne hozzatok, mert úgyis kaptok:) ) Gabi 11 másik felszolgálóval dolgozik együtt, ebből 9 magyar.  Engem a spa-ba tettek, meglepődtem rajta, hogy repteres múltam után nem restaurantba kerültem vagy barba, de nem gond végülis jól alakult. Mindenki más is meglepődött, kérdezték, hogy milyen képességem van, meg mondták, hogy akkor biztosan jól tudok angolul.  Én meg csak lestem, hogy miért olyan különleges spaba lenni.

15:00ra ért Francis bácsi a szállodához, és átköltöztetett minket, egy új helyre, és hm mit ne mondjak, az első benyomás nem volt a legjobb, de kitakarítunk alaposan, meg kiszellőztetünk és jó lesz.

Nagyon sokmindent tudnék írni, de most sajnos mennem kell, mert iszonyat sok a dolgunk:)

Szóval holnap ugyanitt, ugyanekkor folyt. köv:)

Addig is millió puszcsi és ölelés nektek!

Mi lesz velünk?!

Ma reggel már fél 8kor felébredtem, igaz nálatok már fél 9 volt. 8körül Gabi uralma alá vette a fürdőt, én pedig mesét néztem a tvben angolul. Aztán én is rendbe szedtem magam, mert 10kor (reggeli után) találkoztunk a main managerrel. Nagyon izgatottak voltunk, hogy vajon mi lesz velünk, mit kell majd csinálnunk, mikor kezdünk dolgozni, megértjük-e amit mondanak, és persze megértik-e ők amit mi mondunk. Így indultunk reggelizni. A staff roomban szokásos angol reggeli: rántotta, tükörtojás, sausages, valami finom krumpli-lángos bigyó ami meg volt sütve, paradicsomos bab (amit én nem ettem, mert nem szeretem a babot, de az angolok imádják) sült szalonna, sajt, párolt gomba, kenyér. Megismertük Esztert, Henit, és még egy magyar lányzót, akinek szégyen de elfelejtettem a nevét, pedig ők tudták, hogy jövünk, még a nevünket is kitalálták. Néztük őket, mennyire beleszoktak már az itteni pörgésbe, milyen könnyedén váltanak angolra, és beszélgetnek a nem magyar kollegájukkal is. 

Reggeli után találkoztunk a duty managerrel, Mennával. Ő tett róla, hogy elővegyük a legjobb koncentrálós képességünk, pörgette a nyelvét, mi meg csak figyeltük mit mond, mert minden nagyon fontos munkahelyi előírásról, plusz amit el kell intéznünk, home office regisztráció, NI-number, bankkártya, tájékoztatott. Kaptunk egy 12oldalas házirendet, amit felérve a szobánkba "elolvastunk". Nikola (egy másik manager) kitöltette velünk a medical questionert, amin olyan kérdések voltak 1oldalon keresztül, hogy van-e bármilyen felrtőzésünk, magas vérnyomásunk, gerincproblémánk, stb.

Kérdeztük, hogy mi a dolgunk, és kiderült, mindig máshol leszünk, a mindig forgalmas kis hotelünkben. Lesz housekeeping, felszolgálás, és mindenféle. Persze csak a jó erkölcs határain belül:) 

Menna mondta, hogy szombatig maradunk a hotelszobánkban, addigra keresnek nekünk helyet. Valószínűleg csak hétvégén, vagy jövő héten kezdjük el a munkát, és jövő héten kell elintéznünk az adminisztrációs ügyeket is.

Így a mai és a holnapi napunk még teljesen szabad. Miután próbáltuk átrágni magunkat a staff handbookon, filmet néztünk, Gabi közben angolozott, de az én filmnézésem egy két órás alvásba torkollott, úgyhogy kipihenten ébredtem délután. Igen, még mindig lehet irigyelni, egészen addig, amég el nem kezdjük a kemény munkát:)

Levittük, a kitöltött papírokat, majd összeszedtük a cuccunkat, és eljöttünk a könyvtárba netezni, mert itt is lehet ingyen, viszont a szállodában nem a legjobb az effajta szolgáltatás. 

Feltöltöttem facebookra képeket, egyenlőre ott tudjátok megnézni.

Lehetséges, hogy ráveszem Gabit egy supermarket felkutatására, de nincs sok kedvünk költekezni, csak 1-2 nagyon szükséges dolgot vennénk, meg persze legalább tudnánk, hogy mi merre található.

Remélem otthon minden rendben, és hiányzom nektek, mert bár elég forgalmas most az élet, és nincs időm unatkozni, nem mentek ki a fejemből :)

SPL<3

Nagyutazás

Húúú hol is kezdjem...?!

Tegnap este Pozsonyban elköszöntem a szüleimtől, majd repültünk egyet, a Ryanair légitársasággal. Nem volt No1 a pilóta, hirtelen szállt fel és kicsit a nyomáskülönbség megnyomta az agyunk:) a landolásnál meg jól odacsapódtunk a földhöz, de legalább nem túl magasról :D A Liverpooli reptéren várt minket Erzsi és Simon. Jó volt őket újra látni. Knowsleyban még beszélgettünk egy kicsit aztán Erzsi emlékezőmatracán nagyon jót aludtam, nem is fájt a hátam reggel. Reggeli, zuhanyzás, és meg is érkeztek az én drága unokahúgaim. Természetesen volt nagy nyüzsgés, játszás, imádtam hallani újra a hangjukat, és látni őket, hogy tele vannak élettel.

Itt Angolorazágban minden olyan más. Nyugodtak az emberek, kevesebb a stressz, ezért kedvesebbek is, és habár megvan a távolságtartásuk mégis elismernek, emberszámba vesznek. Ebéd után (kb.13:15kor) indultunk az összes hasznos információval és menetrenddel felpakolva a legalább 30kilós csomagunkkal.

Huytonben vonatra szálltunk, Liverpoolban leszálltunk, majd át egy másik vonattársaság másik vonatjára. (Itt ez is más, nem csak 1 társaság van mint Magyarországon a MÁV, hanem több, inkább hasonlít a metróra, föld alatt is közlekedik, TISZTA! és NEM KÉSIK! )Ezzel a másik vonattal elmentünk Chesterbe, ahol megkérdeztem Gabit, látszik-e rajtam, hogy magyar vagyok mikor angolul beszélek, mire ő azt felelte: "nem, de a napszemüvegedről lerí, hogy pesti vagy".

Átszálltunk a harmadik társaság vonatjára, amivel eljutottunk Bangorba. Az út során csak a szánkat tátottuk, annyira gyönyörű helyeken járunk. Egyik oldalon hatalmas hegyek, a másikon pedig víz ameddig a szem ellát. Bangorban taxiba szálltunk, és tele izgatottsággal megérkeztünk Caernarfonba amit könávönnek mondanak :) A Celtic-Royal Holtel bejárata előtt még egyeztettünk, hogy mit is mondunk, és beléptünk az ajtón. A recepción aki először feltűnt egy lány akinek a névjegytábláján az állt: Emese. Találkoztunk a managerünkkel, aki odaadta a szállodai szobánk kártyáját. Jah, merthogy a szálloda is gyönyörű és a szobánk...csúcsszuper! lefényképeztem, és majd teszek fel róla képet, de annyit mondok, hogy amikor beléptünk a szobába, kb sikítani tudtunk volna a boldogságtól, és Gabival mint a filmkeben lehuppantunk az ágyra, feküdtünk rajta és hitetlenkedtünk, hogy mennyire jó helyre kerültünk, és hogy tényleg sikerült! Persze az érem másik oldala az, hogy csak pár napig leszünk itt a szállodában, de holnap reggel 10ig, még semmi dolgunk. Elmentünk a staff roomba vacsorázni, de ...khm... inkább nem jellemzem az ételt, csak annyit mondok, hogy gyorsan le fogunk fogyni :D Viszont, eddig akikkel a szállodában találkoztunk: Emese a recepciós, Zsuzsi a felszolgáló, Andor és Feri a porterek, Böbe a szakácsunk és végül Kelly a manager :D A magyarok akikkel itt megismerkedtünk jó fejek, miért ne lennének azok, itt méginkább össze kell tartani, mint otthon. Tájékoztattak róla, hogy ne aggódjunk, a hotelben dolgozók nagy része magyar :) és az angol tudásunk pont elég lesz. Visszamentünk a szobánkba 105ös a miénk, egyébként maga a szálloda 3 emeletes és még nem tudom hány szoba van, még nem számoltam meg:)

Kelly is rendes volt, mondta, hogy csak holnap reggel, 10óra felé menjünk le, addig meg nyugodtan relax or explore the town:) Úgyhogy el is indultunk sétálni. Megnéztük Edward várát, lementünk a kikötőbe, sétáltunk a tipikus angol házak között, a tipikus angol utcán.

Amég az ember csak képen látja, vagy filmen nézi, milyen is itt az élet, nem éli át a valóságban, mennyire megnyugtató, barátságos. Úgy érzem, ez az ország ringat a karján.

Jóéjtpuszcsi

Búcsú

Tegnap elbúcsúztam a hozzám legközelebb álló barátaimtól, ma pedig a családomtól. Akivel nem találkoztam, nem hívtam fel, ezúton is bocsánatot kérek, de kb 100felé áll a fejem. Most kezdem csak felfogni igazán, ez nem csak egy 2 hetes nyaralás lesz...
Gabi már nem alszik otthon, mindjárt fel is hívom, megkérdezem neki milyen volt az elköszönés. Köszönöm anya a sok finom sütit amit sütöttünk, és az elmúlt napok shoppingolását. Mindenki sok sikert kívánt, a barátaim írtak az emlékkönyvembe, amin elmosolyodtam, és talán könnybe is lábadt a szemem.Csak azért mert imádom őket nagyon, és hiányozni fognak.
Holnap Miskolcra hajnalban megyek. Alig van két napom a családommal.
Kedden lesz a legnehezebb búcsúm...
SPL