Mi lesz velünk?!

Ma reggel már fél 8kor felébredtem, igaz nálatok már fél 9 volt. 8körül Gabi uralma alá vette a fürdőt, én pedig mesét néztem a tvben angolul. Aztán én is rendbe szedtem magam, mert 10kor (reggeli után) találkoztunk a main managerrel. Nagyon izgatottak voltunk, hogy vajon mi lesz velünk, mit kell majd csinálnunk, mikor kezdünk dolgozni, megértjük-e amit mondanak, és persze megértik-e ők amit mi mondunk. Így indultunk reggelizni. A staff roomban szokásos angol reggeli: rántotta, tükörtojás, sausages, valami finom krumpli-lángos bigyó ami meg volt sütve, paradicsomos bab (amit én nem ettem, mert nem szeretem a babot, de az angolok imádják) sült szalonna, sajt, párolt gomba, kenyér. Megismertük Esztert, Henit, és még egy magyar lányzót, akinek szégyen de elfelejtettem a nevét, pedig ők tudták, hogy jövünk, még a nevünket is kitalálták. Néztük őket, mennyire beleszoktak már az itteni pörgésbe, milyen könnyedén váltanak angolra, és beszélgetnek a nem magyar kollegájukkal is. 

Reggeli után találkoztunk a duty managerrel, Mennával. Ő tett róla, hogy elővegyük a legjobb koncentrálós képességünk, pörgette a nyelvét, mi meg csak figyeltük mit mond, mert minden nagyon fontos munkahelyi előírásról, plusz amit el kell intéznünk, home office regisztráció, NI-number, bankkártya, tájékoztatott. Kaptunk egy 12oldalas házirendet, amit felérve a szobánkba "elolvastunk". Nikola (egy másik manager) kitöltette velünk a medical questionert, amin olyan kérdések voltak 1oldalon keresztül, hogy van-e bármilyen felrtőzésünk, magas vérnyomásunk, gerincproblémánk, stb.

Kérdeztük, hogy mi a dolgunk, és kiderült, mindig máshol leszünk, a mindig forgalmas kis hotelünkben. Lesz housekeeping, felszolgálás, és mindenféle. Persze csak a jó erkölcs határain belül:) 

Menna mondta, hogy szombatig maradunk a hotelszobánkban, addigra keresnek nekünk helyet. Valószínűleg csak hétvégén, vagy jövő héten kezdjük el a munkát, és jövő héten kell elintéznünk az adminisztrációs ügyeket is.

Így a mai és a holnapi napunk még teljesen szabad. Miután próbáltuk átrágni magunkat a staff handbookon, filmet néztünk, Gabi közben angolozott, de az én filmnézésem egy két órás alvásba torkollott, úgyhogy kipihenten ébredtem délután. Igen, még mindig lehet irigyelni, egészen addig, amég el nem kezdjük a kemény munkát:)

Levittük, a kitöltött papírokat, majd összeszedtük a cuccunkat, és eljöttünk a könyvtárba netezni, mert itt is lehet ingyen, viszont a szállodában nem a legjobb az effajta szolgáltatás. 

Feltöltöttem facebookra képeket, egyenlőre ott tudjátok megnézni.

Lehetséges, hogy ráveszem Gabit egy supermarket felkutatására, de nincs sok kedvünk költekezni, csak 1-2 nagyon szükséges dolgot vennénk, meg persze legalább tudnánk, hogy mi merre található.

Remélem otthon minden rendben, és hiányzom nektek, mert bár elég forgalmas most az élet, és nincs időm unatkozni, nem mentek ki a fejemből :)

SPL<3