Helyzetjelentés

Röviden az történt, hogy nincs netünk. Már egy hete próbáljuk kitalálni, mi lenne a legjobb, beköttetni, vagy mobil netezni, mert egyik sem olcsó. Persze a könyvtár ingyenes lenne, de oda sajnos nincs időnk eljárni. A könyvtár majdnem a Hotel mellett van, de nem tudnánk a laptopokat biztonságos helyre tenni, amíg dolgozunk, tehát ez nem játszik. Beköttetni 80font lenne, plusz a havi díj, ami 20font, erre nem akarunk költeni. Ma eldöntöttük, hogy kipróbáljuk a mobilnetet, mennyire érné meg. 15font egy hónapban, 3GB, amit 30 napig használhatunk fel. Aztán újra fel kell tölteni egyenleggel, ez olyan, mint amikor kártyás telefonra teszünk pénzt.

Mostanában nagyon kevés a szabadidőm, mert áthelyeztek a bárba, szerintem végleg. Délelőttől délutánig, majd estétől éjszakáig dolgozom. Volt már, hogy 23:00 helyett 24:15kor végeztünk, mert addig voltak fogyasztó vendégek. A lányokkal jó viszonyban vagyok, sőt egyre jobb viszonyban, kezdjük meg- és kiismerni egymást. Mindenben segítenek, amit nem tudok, elmondják, megtanítják, hogy nekem is és nekik is könnyebb legyen. Én meg próbálok mindent megjegyezni elsőre.

A managerünk is, -a kiabálós- jókedvű volt egész héten, kedves volt, kérdezte, hogy érzem magam, szeretek-e itt lenni. Én persze mosolyogva biztosítottam arról, hogy minden a legnagyobb rendben van, és szeretek itt dolgozni. Nem hazudtam, tényleg jól érzem magam itt, és szeretek a bárban dolgozni, talán jobban is, mint a spa-ban. A bárban általában mindig van mit csinálni, ha éppen nincs vendég, takarítgatok, hogy mindig minden tiszta legyen. Arra gondolok, hogy ha én lennék az, akit kiszolgálnak, mivel mennyire lennék megelégedve. Törekszem a maximalizmusra. A lábam még nem szokott hozzá a 6-8-9 órás folyamatos állásra, pedig annak idején, a reptéren dolgoztam 12órát is. Remélem Adri te is olvasod a blogom, most neked is írok kicsit. A kávédaráló ugyanolyan, csak nincs leplombálva:D Kávét ugyanúgy kell főzni, csak itt a latte az, ami nálunk a latte macchiato volt. Viszont, megtanítottam az egyik lányzónak, hogy kell szép háromszínű kávét csinálni, és hogyan kell a tejet habosítani – itt mindenki vadul rángatja fel le azt a fém-tejes potot – és hogyan kell ütögetni a pulthoz, hogy szépen összeálljon a tejhab. Még Böbe is –az egyik séf- megkívánta, úgyhogy neki is kellett egyet csinálni, aztán megdicsérte. Ízlett neki. A sörcsapok nem egészen olyanok, de sört itt is lehet csapolni, és van Guinness is, amit teljesen másképp kell kifolyatni mint a többit, kicsit művészet, de semmi extra. A legjobb az, hogy itt nem mérnek ki minden egyes centet, semmi veszteséget nem kell leírni, éppen ezért nincs stressz. Senki nem harapja le a fejedet, ha iszol egy kólát, vagy limonádét vagy szörpöt. Persze nem jár oda az egész staff, de a recepciósok igen. Habár Gabi nem ismer annyira téged Adri, de ő is levágta, hogy biztosan élveznéd itt a munkát, és szerintem is igaza van.

A bárban zene is szól, igaz néha elég szörnyű nyávogást is hallunk, de esténként, ha elég sok a vendég, akkor van live entertaintment, ami azt jelenti, hogy jön egy nő, vagy éppen férfi, és fél playbacket nyomnak, vagyis gépről megy a zene, ők pedig énekelnek. Több ilyen felkért ember is van, sosem hallottam ilyen hamisan Beatles számot, de ilyen jól sem a Love is in the airt.

Csütörtök este felszolgáltam is a Ballroomban, ahol megint egy idős tánccsoport volt, nagyon édesek voltak, és egyben akadékoskodók, de próbáltam a kedvükben járni. Korábban említettem, hogy a ballroomban is van egy bár aminek a neve Function bár (azt hiszem így kell leírni) ez csak akkor van nyitva, amikor a ballroomban is felszolgálnak. Egyébként az állandó bár a Havanna bar. Engem már betettek a Functionbe is egyedül, szóval remélem ez azt jelenti, hogy elég ügyes vagyok, és bíznak abban, hogy nem csinálok semmi galibát.

Leadtam a szabadságos papírunkat, ha engedélyezik, január 10-én már otthon leszünk. Sajnos csak 23ig.

Bettiék anyukái, (akikkel együtt lakunk) ezen a hétvégén eljöttek meglátogatni őket, és ettől eléggé kivirultak a lányok, aminek örülök. Köztünk is jobb lett a viszony.

Ma szombat van, és csak Worldbe írom a blogomat, írnám én neten is csakhogy nincs. Mindjárt mennem kell dolgozni, de gondoltam pár sort azért leírok.

Boldog névnapot kívánok utólag is minden Imrének, aki esetleg olvassa a blogom, különösen Keresztapunak.

Ma pontosan egy hónapja vagyunk Caernarfon lakosai, a UK dolgozói, és pontosan egy hónapja vagyunk távol tőletek. Kimondva az egy hónap nem sok. De az idő lassan telik, és ha visszatekintünk, nagyon hosszú időnek tűnik. Már otthonosan mozgunk a hotelben és a városban is, bővül az angol tudásunk, és a pénztárcánk is kezd duzzadni - nem mondom, hogy gazdagok vagyunk, mert mindig van valami plusz kiadásunk, pláne, hogy a landlord (vagyis a lakás tulajdonosa akitől béreljük a szobát) semmit nem akar segíteni, de a pénzt azt mindig behajtja.

Ha előre tekintünk nemsokára itt a vizsgaidőszak kezdete, kéne tanulni is, amit elkezdtem, de még nem vagyok elég okos.

A hotelben már minden karácsonyi díszektől pompázik, és minden nap van egy két karácsonyi dallam, ami a hangszórókból kiszűrődik - ezzel próbálják meghitté, és családiassá tenni a celticet. Nemsokára elkezdődnek a cégek karácsonyi partijai, amiket a hotelben szoktak tartani. Ekkor igen nagy forgalomra számíthatunk, mint ma is- ha jól értesültem 200embert kell este kiszolgálnunk. Erre nem lehet felkészülni, de nekem most muszáj mennem, hogy emberi alakot öltsek, felveszem a ruhám és a legszebb mosolyom, aztán indulok dolgozni.

Csók, puszi – D .